Stoppolás Svájcba
2019 augusztus legvégén elmentem egy hétre túrázni a svájci alpokba, így feltöltve magamat energiával az őszi szemeszterre. Mint a legtöbbször, most is stoppoltam ( jó, csaltam egy kicsit, kétszer buszoztam is). Odafele Olaszországon, visszafele Németországon keresztül mentem. A soproni határtól mindössze 2 stoppal eljutottam Velencéig, úgy, hogy közben még Klagenfurt belvárost is megtudtam nézni. Másnap Milánóba mentem busszal, itt a belvárosban ettem egy tökéletesen ropogósra sütött olasz pizzát ( ugyanabban a pizzériában ahol kb egy évvel ezelőtt is jártam már), majd kivonatoztam Lago Maggiore-hoz. Egy rövid séta után a tóparton folytattam az út mellett való álldogálást.
De nagyon úgy tűnt reménytelenül, bár sokan megálltak, hogy segítsenek (az eső is zuhogott közben), sajnos senki se ment Svájc felé. Sötétedés előtt fél órával viszont megállt egy fiatal pár, akik csak a közeli városba mentek, de meghívtak magukhoz éjszakára, és mondták mindenképpen eljuttatnak engem oda, ahova menni szeretnék. Este végül a pár női tagjával mentem tovább, meglátogattam a családját, meghívtak vacsorára. Paradicsomszószban főtt kagyló volt előételnek frissen sütött kenyérrel, a főétel paradicsomos-padlizsános-sajtos rakottas volt hozzá polipos-burgonyás salátával plusz helyi borkülönlegességek, lezárásul pedig olasz kávét szolgált fel az olasz háziasszony almás-karamellás pitével.( A tortának a felét megkaptam útivalónak). Másnap a család egyik tagja kivitt a svájci-olasz határra, ahonnan könnyen tovább tudtam menni Zermatt völgyébe. A következő 4 napban a hatalmas 4000méter fölötti hegyek árnyékában túráztam, több 3000m fölötti csúcsot is megmászva. Gleccserek , vízesések és hegyi tavak színesítették a látványt. Az összes éjszaka kint aludtam a csillagos ég alatt, most nem vittem magammal sátrat, csak a ponyvámat, így esténként könnyedén megfigyelhettem a hullócsillagokat.
Zermatt körüli túráim
Täsch falujából kezdtem el az itteni túrámat. Felkaptattam a völgy keleti oldalán lévő hegyoldalba, ahonnan gyönyörő kilátás nyílt a Matterhorn jellegzetes csúcsára. Pár óra gyaloglás után elértem Zermatt határát, itt becsatlakoztam az “Öt tó túra” útvonalára, ami a térség egyik legszebb kiránduló célpontja. Napsütötte, szélcsendes időben ezeknek a tavaknak a felszínén tükröződik Matterhorn csúcsa, fotósok által igencsak közkedvelt, hiszen káprázatos fényképeket lehet itt készíteni. Az ittlétem alatt a fújdogáló szél miatt nem volt tükörsima a tavak felülete, és én se értek a fotózáshoz, ezért ilyen fotóim nekem nem lettek, de nincs okom panaszkodni, mivel rendkívül tiszta volt az ég. Az út során közelebbről is megnéztem a Findel gleccsert, amin látszódott, hogy milyen nagy része olvadt el az elmúlt pár évtizedben.
Findelgletscher
Másnap még feljebb merészkedtem, 2500m fölött a növényzet teljesen eltűnt, a tájképet a zöld szín helyett a szürke-vörös-fehér különböző árnyalatai színesítették. A második napom legmagasabb pontja a 3286m-en található Hohtälli felvonóállomás volt, itt találkoztam pár hegyi zergével is. A hegygerincen Gornergrat felé folytattam az utamat, a bal oldalamon elképesztő kilátás nyílt a svájci-olasz határon magasodó Monte Rosa masszívumra. A 4500-4600m magas hegycsúcsokat minden irányból gleccserek ölelték.
A zergéket jól elrejti a barna színű szőrzetük
Monte Rosa
Hegygerinc Gornergrat irányába
Gornergrattól kezdve az emberek száma hirtelen 50-szörösére nőtt. A 3100m magason található étterem-kilátó komplexumot kisvonattal könnyedén el lehet érni, hogyha az ember pénztárcája bírja a vonatjegy költségét. 2019 nyarán egy időszakos kiállítás is látogatható volt itt, ami Matterhorn női meghódítóit mutatta be. 1871-ben Lucy Walker volt az első nő, aki elérte a csúcsot. A legelképesztőbb az egészben? A mászást, az akkori viktoriánus korra jellemző, hosszú flanel szoknyájában vitte véghez.
A hegyre felvezető vasút vonala
Az estémet a völgyben töltöttem. Harmadik napomon egy, az arcomon, majd az egész testemen végigfutó mókus ébresztett. A tizedmásodperc alatt duplájára felugró pulzusom jobban felpörgetett, mint azt bármilyen koffein tartalmú ital tehette volna.
A ponyva jobb oldalán látható kis lyukon futott be a mókus
Aznapi célomnak a Matterhorn lábánál található Hörnlihüttét jelöltem ki, Zermatt völgyéből kellett ismét 3200m magasra felsétálnom, ami ismét sok szintemelkedést jelentett. Szerencsére kitisztult az ég teljesen reggelre, a nap is kellemes meleget árasztott. Felfelé menetelve a hegyen először az erdő, majd a fű is eltűnt, ismét sziklák és gleccserek között túrázhattam. Az utolsó 1km-en az ösvény elkeskenyedett, a kétirányú forgalom miatt lassan lehetett csak haladni. A hüttét délben értem el, ezért az ebédemet a Matterhorn sziklái alatt fogyasztottam el. A délután folyamán a Matterhorn melleti hegygerinc tövében sétáltam végig, közben viharfelhők kezdtek el feltűnni az égbolton, a nagy zuhatag előtt sikerült leérnem a hegyről, Zermattba.
Közelebbről megnézve a Matterhorn csak egy nagy sziklának tűnik
A túrám a gleccserek tövében folytatódott
Az út Zermatt irányába
A negyedik napon Zermattból elsétáltam Täschig, most a völgy nyugati oldalában indultam el felfele. Az időjárás egész nap esős, felhős volt, a Weisshornhütte irányába indultam el, de az alacsonyon húzódó felhők miatt nem terveztem sokáig menni. Menetközben kecskék álták utamat, akik elfoglalták a túraútvonal egészét. Emiatt a meredek hegyoldalban oldalazva próbáltam őket kikerülni, mert ők egy tappodtat sem akartak elmozdulni. A hegyen felmentem egészen a felhők aljáig, mivel úgy tűnt az ég nem fog kitisztulni, visszamentem a völgybe.
Elfoglalták a kecskék az utat
Elbújt a Weisshorn a felhők között
Délután elindultam le a hegyekből, meglepetésemre egy svájcban élő magyar volt tájfutó/ultrafutó vett fel, akivel simán elbeszélgettem 10 percet németül, anélkül, hogy kiderült volna mindketten magyarok vagyunk.Nagyon kedves volt, és annak ellenére, hogy aznap már lefutott 56km-t és még hosszú út állt előtte Zürichig, elvitt egészen Brig-ig. Ekkor szombat délután 16 óra volt, és sajnálattal kellett fogadom, hogy ekkor már semmi sincs nyitva, emiatt este korgó gyomorral feküdtem le. Másnap reggel vettem fél kiló kenyeret, pár pekándiós péksütit, és elindultam újra a hegyek irányába. Az elkövetkezendő 2 napban az Aletsch gleccser mellett túrázgattam.
Berni- Alpok
A reggelem ismét egy húzósabb szintemelkedéssel kezdődött, de szerencsére már jó kondícióban voltam, ezért kevésbé viselt meg 1000m szintemelkedés. A reggel szerzett kenyeremhez gyűjtöttem az erdőben szedret és vadalmát is, ami feldobta az ebédemet. Délre elértem az Aletsch gleccser panoráma útvonalát Az Aletsch gleccser az Alpok legnagyobbika a maga 23km-ével. Az estét ennek az árnyékában töltöttem, mivel ennyire hosszú, másnapra is maradt ezen gleccser látványából. Természetesen nem ez volt az egyetlen gleccser a környéken, de mindenképpen ez volt a leglátványosabb. A hegyről lefelé menve, sikerült elvesztenem az ösvényt a fakitermelés miatti lezárások miatt, ezért az utolsó 2 órában mindenen keresztülvágva értem el Fiesch falujába.
Függőhíd egy gleccservályta szakadék felett
Aletschgletscher
Itt végetért az 1 hetem, stoppal elindultam Zürich felé, az út kalandosra sikerült, az autópályának ,ami keresztül vitt volna a hegyeken, több pihenőhelye is le volt zárva, ahol stoppolni szerettem volna. Emiatt több hágón is keresztül kellett mennem, míg megtettem , 3 órás út fél napos lett. Javában tombolt a nyár Zürichben, a 30°C túl meleg volt számomra a hegyekben lévő 5-15°C után, a városban található egyik tóban hűtöttem le magamat. A víz megtisztított a sok gyaloglás okozta kosztól is. A város körbejárása után elindultam hazafele. A Münchenen keresztül menő utat már rengetegszer megtettem, viszonylag könnyedén visszajutottam innen Sopronba. És miért is kellett ennyire haza sietnem? Azért, hogy pár nappal később repülővel Budapestről Genfbe utazzak (vagyis vissza Svájcba), de most már nem egyedül, hanem egy egyetemi program keretében az évfolyamtársaimmal, hogy meglátogassuk a CERN részecskegyorsítóját.
Az este az egyik híd alatt húzodtam meg, így még a ponyvámat se kellett felállítani
Kergezerge 
Hozzászólás